Elátkozott születésnap – vagy mégsem?

Múlt héten a párommal egy közös barátunk, Iza szülinapjára voltunk hivatalosak. Daninak nincs jogosítványa, ezért is erősködött annyira már a kezdetektől, hogy autóval menjünk. Nem tudja átérezni a vezetői oldalt, mivel soha nem is tapasztalta.

Szóval ez volt az első konfliktusunk a szülinap kapcsán. Mondtam neki, hogy Iza tíz éve a barátnőm, szeretnék vele inni egyet az egészségére, menjünk inkább tömegközlekedéssel.

Persze erre rögtön rávágta, hogy minek, ha csak egy korty bort akarok inni Izával, akkor utána nyugodtan vezethetnék is, ha meg csak duma, akkor meg azt nem érti, hogy miért kell egy közel 30 éves nőnek feltétlenül szétcsapnia magát egy bulin. Miért nem tudok inkább egyszerűen autót vezetni?

Én persze jól felhúztam magam, és a fejéhez vágtam, hogy milyen önző, nem is tud együtt érezni velem, pedig nem akartam ám magam a sárga földig leinni, csak egy kicsit lazulni szerettem volna, és különben is, majdnem mindegy, hogy péntek éjjel hajnali 2-kor, vagy 2:20-kor esünk haza.

Ezen aztán úgy összevesztünk, hogy két napig egymáshoz sem szóltunk. Mindig így van, elkezdünk veszekedni egy apróságon, aztán addig sértegetjük egymást, míg mindketten igazán dühösek nem leszünk. Persze két nap múlva már kuncsorogva mentem Danihoz, hogy ne haragudjon, beszéljük meg a dolgot. Sikerült a kulturált társalgás keretei között megmaradni, és úgy döntöttünk, majd pénteken kitaláljuk, hogyan megyünk, attól függ, kinek milyen napja volt.

Ezután következett a második felvonás, ami az ajándékról szólt. Nem tudtuk ugyanis eldönteni, hogy mit adjunk Izának. Dani még általános iskolából ismeri, és emlékezett, hogy nagyon szerette a lovakat, ezért valamilyen lovas cuccot akart neki venni.

Én ezt az ötletet gagyinak találtam, mert már előre elképzeltem, hogy fog örülni Iza a vicces ajándékoknak, amiket tőlünk kap. Elvégre egyszer 30 éves az ember, ráadásul Izát nagyon érzékenyen érinti ez a kor, ezért is akartam néhány mókás dologgal elvenni az esemény élét.

Persze Dani meg az én ötletemet tartotta bénának, össze is vesztünk ezen újra, szerencsére nem volt olyan vérre menő veszekedés, mint az autó ügyében, de azért rendesen összekaptunk.

Inkább elkezdtem nézelődni a neten, hátha találok valamit.

Végül rá is akadtam arra, amit kerestem. Egy honlapon megtaláltam az összes holmit, amire szükségem volt.

Összeállítottam a megrendelést, és szóltam Daninak, hogy vessen egy utolsó pillantást az összeállításomra, mert ez az utolsó esélye, hogy meggondolja magát az ügyben. Nagy nehezen sikerült csak odarángatnom a gép elé, de milyen jól tettem!

Ahogy megpillantotta a képernyőt, kipukkadt belőle a nevetés. Egy alternatív dobókocka, egy 30-as sebességkorlátozós táblára emlékeztető héliumos lufi, és egy vicces, 30 évesekről szóló póló voltak a repertoárom darabjai.

Daninak annyira megtetszett a dolog, hogy azt mondta, ha a vicces ajándékokhoz rendelünk még egy italtartó mentőövet is, amibe rakunk valami alkoholt, akkor benne van a dologban.

Nagyon megörültem neki, hogy végre helyreállt a rend a paradicsomban, és újra teljes a harmónia. Persze ehhez hozzájárult az is, hogy kiderült, az ajándékok miatt autóval kell mennünk, mert a héliumos lufit személyes átvételre javasolják.

Azért fölhívtam Izát, mikor már sejtettük, hogy nagyjából mikor érünk oda. Ő nagyon megörült az érkezésünknek, de mikor megtudta, hogy autóval megyünk, azt a feltételt szabta, hogy akkor ott kell aludnunk, külön szobát kapunk ketten, de muszáj koccintanunk az egészségére.

Ebbe Dani is belement szerencsére.

Iza nagyon örült a vicces ajándékainak, a végére már potyogtak a könnyei a nevetéstől, és nyoma sem volt az előző heti kétségbeesésének, amikor falfehér arccal ismételgette, hogy nem akar megöregedni. A legjobban a póló tetszett neki, azt mondta, hétfőn fölveszi a munkahelyén. Ha tényleg megcsinálja, az nem csak a póló felirata miatt lesz vicces, de azért is, mert Iza mindig nagyon csinosan öltözködik, viszont, mivel nem tudtuk a pontos méreteit, egy XXL-es méretű pólót kapott, gondoltuk, jó lesz pizsamának.

Mi is jól éreztük magunkat, nem is veszekedtünk Danival, másnap pedig nyugalmasan haza autóztunk, azóta az ágyban fekszünk és filmet nézünk, hogy kipihenjük az este fáradalmait.