Az első szerelmek

Az autók olyanok, mint a barátnők. Nekem ne mondja senki, hogy egy férfi nem lehet ugyanúgy szerelmes az autójába, mint egy lányba. Csak éppen más dolgokat kell csinálni vele. De a törődést mindketten igénylik, és ha igazán szereted, akkor bizony meg is fogod adni nekik. Tudhatjátok ti is, milyen érzés az autózás meg a száguldás szerelmesének lenni. Hiszen hogyne lennénk azok, mikor csak azért, hogy megszerezhessük a jogosítványt, rengeteget kell várnunk. Én szerintem kábé csak emiatt lettem autómániás. Hogy valamikor tíz évesen kitaláltam, hogy én autóversenyző akarok lenni – mi mást is találhatna ki egy tíz éves? –, csak ugye közölték velem, hogy maximum egy gokartot kaphatok vagy próbálhatok ki, mert a jogosítvány megszerzéséig még úgy laza nyolc évem hátra van. Na, azt mondanom sem kell az autóversenyzős tervekről hamar letettem, mert én azonnal akartam volna, nem nyolc év múlva, amíg ki tudja mi minden nem történik még.

Maradjunk annyiban, hogy ugyan a versenyzős tervekről, a pezsgőlocsolós díjátadókról hamar letettem, viszont az az olthatatlan vágyam megmaradt, hogy autót vezethessek. Nyolc kínkeserves év után lett végül valóban meg, sok-sok vizsga meg tanulás után, mert noha hiába ment profin már a vezetés, szinte ösztönösen tudtam, mi hogy működik, a kresszel azonban már jócskán meggyűlt a bajom. Nem azért mert ennyire hülye volnék – végül is elsőre átmentem abból is –, de az tuti, hogy sokkal kevésbé érdekelt ez a része a dolognak, annak ellenére is, hogy tudtam, ez talán még fontosabb rész, mint a vezetés technikája. Csak hát végtére is, én autót akartam vezetni, nem lehet mit tenni ez ellen, ez egy fiú leghőbb vágya. De hagyjuk is ezt! Meglett, és hirtelen valóra vált a nagy álom.

S nem ugyanolyan-e a jogosítványra, az autóvezetés élményére várni, mint életed első barátnőjét megszerezni? Ugyanaz a helyzet: valamikor tizenéves korodban – ami nálam talán tizenkettő lehetett – hirtelen rádöbbensz, hogy a buta, idegesítő lányok egy csapásra jó társaságnak tűnnek, nem is olyan buták, nem is olyan idegesítőek, és főképp nem is olyan rondák, visszataszítóak, mint ahogy hitted. És bumm, egy csapásra kezded figyelni őket, melyikük is tetszik leginkább, kivel lehet a legjobbakat röhögni.. stb. De aztán jobbára még éveket kell várni az első, igazán komoly kapcsolatra itt is, és még ha vannak is kamaszkori, fiatal szerelmek, azok mindig komolytalanok, s ebben az analógiában talán a távirányítós autó élményének felelnek meg leginkább. Persze a lányok szemszögéből sem nézhet ez ki másképp, mi fiúk, ha lehet, még komolytalanabbá tesszük tiniként ezeket a kapcsolatokat, mint amilyenek egyébként is.

Szóval személy szerint nekem nagyjából egy év különbséggel sikerült összehoznom a két nagy tervet, az első barátnőt és a jogosítványt, és mondhatom, hogy az azóta eltelt három évben nekem két szerelmem volt. Egy tárgyi és egy emberi. És bizony, nem mindig egyszerű balanszírozni kettejük között: míg a barátnőm verbálisan ad hangot elégedetlenségének, ha úgy érzi, elhanyagolom, addig az autó meg szó nélkül, csak csendben kezd finom jeleket küldeni: koszos lesz, valami apróság elromlik benne, kifogy az olaj, a madarak pedig aknákat dobnak rá. Lényeg a lényeg törődést igényel mindkettő, és ha felborul az egyensúly, akkor aztán valamelyik fél mindig elégedetlen lesz.

Én az utóbbi időben éppen túl sokat foglalkoztam az autóval. Nem rég kellett forgalmiztatni, egy kicsit meg is húztam a hátulját, olajcserét kellett csinálni, meg minden egyéb, és emiatt kétszer is le kellett mondanom egy találkozót a barátnőmmel, aki nyilvánvalóan nem vette ezt jó néven. Úgyhogy úgy döntöttem, egy kicsit elkényeztetem. Mivel itt a jó idő, beültettem az autómba – hiszen van-e annál jobb, ha az ember a két szerelmét össze tudja kötni? – és elvittem ruhákat vásárolni magának. Hogy kikapcsolódjon kicsit. Fel is ajánlottam, hogy én is veszek neki ruhákat, de az történt, hogy nem talált egyetlen ruhát sem, ami tetszett volna neki. Mivel mi vidéken lakunk, és egy órát kell utaznunk a legközelebbi városig, ahol egy pláza is van, ezért ha ott nem talál ruhát, akkor nem talál egyáltalán.

Úgyhogy bánatosan jöttünk haza, de itthon felvetettem, hogy mi lenne, ha rendelne ruhát, hiszen végső soron a mai világban bármit lehet rendelni. Kicsit vonakodott, mert félt, hogy mi lesz, hogyha nem jó rá a méret. De szerencsére találtunk egy olyan női divat webshopot, ahol vissza lehet küldeni bármilyen terméket, amennyiben a méret nem megfelelő. Sőt, ahogy aztán végigböngészte a kínálatot, ami volt vagy egy óra, mert akkora a választék, sikerült olyan rendelést összeállítania, amiben szinte csak akciós termékeket rendelt, mert marha sok leárazás volt ezen a honlapon. Szóval végül összejött a vásárlás.

Úgyhogy így, egy női divat webshoppal sikerült kibékítenem egymással a feleket. A barátnőm sem neheztel rám, amiért az autóval elég sokat babrálok, és az autó sem néz ki úgy, mintha egy szeméttelep hátsó udvaráról tolták volna ki éppen. Persze ha valakinek az jönne le, hogy a barátnőket elég néha elvinni egy boltba és ezzel le van tudva a „törődés”, akkor az nagyon nagyot téved. Az én esetemben az történt, hogy csak kicsit hanyagoltam el, ezért volt elég egy kicsi gesztus felé. De ha nagyobb a gond, akkor aztán viheted akárhova, nem fog ennyitől megoldódni. Kényes szerető az autó, de a nő még kényesebb.