Autók, motorok, emberek…

Múlt hétvégén elkísértem a húgomat az autószerelőhöz.

bukósisak tesztÉn magam motorozom, szóval nem sokat értek az autókhoz, de Sárának csak pár hónapja lett meg a jogsija, és nem akart egyedül menni. Azt mondta, ha én is ott vagyok, talán nem nézi teljesen bolondnak az autószerelő. Szegényke még a motorháztetőt sem tudta egyedül kinyitni, én mutattam meg neki, hogyan kell.

De azért a motorozásról tudok egyet, s mást. A műszaki dolgokról is.

Szóval elkísértem Sárát az autószerelőhöz. Amúgy is jól jött, mert nem voltunk biztosak benne, de végül ott kellett hagynunk a húgom autóját a műhelyben. Így, hogy külön motorral érkeztem, később haza tudtam vinni Sárát.

Sanyi, az autószerelő elég rokonszenvesnek tűnt. Kiderült, hogy neki is van egy motorja, de csak ritkán használja, inkább autóval közlekedik, mert a legtöbbször ő maga szállítja az alkatrészeket.

Azért persze szóba került a motorozás is, a bukósisakomat például rögtön megdicsérte, el is kérte, hogy megnézhesse közelebbről. Kérdezte, hogyan választottam.

Mondtam neki, hogy találtam a neten egy jó oldalt, ami összeszed egy csomó infót, amire a bukósisak vásárláshoz fontos lehet. Ennek egyik részében például a bukósisak tesztről van szó. Én ezt vettem alapul a választáskor, és persze a kényelmet. Mivel sokat motorozom, viszonylag könnyű fejfedőt kellett választanom.

Kiderült, hogy Sanyi is tájékozódik a bukósisak tesztekről, de ő semmit nem olvas róla, viszont rendszeresen néz tesztelős videókat. Mutatott is egyet gyorsan.

A beszélgetésünk végén megkért, hogy küldjem el neki a bukósisak tesztről szóló cikket, mert szeretné elolvasni.

Olyan jól eldumáltunk, hogy szegény Sáráról mindketten egészen megfeledkeztünk. Mondjuk őt ez annyira nem zavarta, örült, hogy nincs a középpontban.

Szóval Sanyival telefonszámot cseréltünk, én pedig elküldtem neki otthonról a bukósisak tesztes linket. Sára autóját ott hagytuk nála, azt mondta, majd felhív engem, mikor tudunk érte menni. A húgom elégedetten vigyorgott, és a nap további részében mindenkinek azt mesélte, hogy elcsábítottam az autószerelőjét, és reméli, hogy az események fényében kap némi kedvezményt az autójavításra.

Mondtam neki, hogy nekem nem jön be Sanyi, csak rokonszenvesnek találom, mint egy havert vagy barátot. Erre csak titokzatosan mosolygott, és azt mondta, majd elválik a dolog.

Pár nap múlva, a hét közepe táján Sanyi felhívott, hogy készen van Sára autója. Este el is mentünk érte a műhelybe.

Az Opel Astrának valamiféle injektor problémája volt. Az a lényeg, hogy a motor nem kapott mindig üzemanyagot. Az egyik vezeték kontakthibás volt, ezt kellett kicserélni. Sanyi megmutatta Sárának a hangot, amit minden indításkor észlelnie kell; ez jelzi, hogy az üzemanyag eljut a motorba. Nagyon tetszett, hogy a tökfej húgomat, aki eddig a motorháztetőt sem tudta felnyitni, próbálja tanítani valami műszaki jellegű dologra. Jót mosolyogtam rajta. Sára valószínűleg 2 napig tudja megjegyezni ezt az információt, aztán elfelejti. Nem baj, én is hallottam, és nekem tovább megmarad, majd emlékeztetem Sárát, ha kell.

Persze nem úsztuk meg ennyivel a dolgot. Sanyi megmutatta a bukót, amit végül kiválasztott. Azt mondta, addig nem akarta megrendelni, amíg meg nem mutatta nekem, és én áldásomat nem adtam rá. Tényleg jól választott, legalábbis szerintem. Mesélte, hogy ő is a bukósisak teszt alapján választott, plusz figyelembe vette, hogy inkább rövid távokon használja a motort, mert a városban közlekedik vele, szóval nem baj, ha nem ultrakönnyű a fejfedő.

Végül megint eldumáltunk vagy egy órát, Sára időközben le is lépett a megjavított autóval.

Aztán Sanyi mondta, hogy ő aznapra már végzett a munkával és farkaséhes, menjünk el enni valahova. Nagyon jól éreztem magam a közelében, ezért nem utasítottam el az ajánlatot. Nálam volt Sára bukósisakja, ami nem volt éppen Sanyi mérete, de arra a pár kilométerre tökéletes volt.

A műhely közelében van ugyanis a kedvenc hamburgerezőm.

Miután teletömtük a hasunkat, elégedetten beszélgettünk még egy darabig. Sok mindenről szó esett, és az igazat megvallva Sanyi elkezdett tényleg megtetszeni. Épp azon gondolkodtam, Sára honnan tudta ezt előre. Jobban ismer a saját húgom, mint én magam? Ez elég ciki lenne….

Sanyi ekkor megkérdezte, ha megérkezik az új bukósisakja, felavatjuk-e egy közös túra keretei között. Persze igent mondtam a dologra.

Tegnap pedig küldött egy képet a bukóról, szóval megérkezett. Este megbeszéltük, hogy a hétvégén teszteljük a pilisszentlászlói utakat. Visegrádon megállunk, ebédelünk, lehet, hogy termálozunk is, aztán átkompozunk Nagymarosra, és a Duna másik oldalán térünk vissza a városba.

Alig várom a szombatot, remélem jó időnk lesz!

Ja, és Sára nagyon hálás, mert Sanyi kábé a számolt ár felét kérte el az autószerelésért, azt mondta, reméli, ő lesz a férjem….